A mai nap legnagyobb sikervárományosa A némafilmes, hiszen 10 vagy 11 kategóriában nyomul az Oscarért. Ugyanakkor bárkinek, aki nem kedveli a filmekben a bájosság faktort, vagy aki hivatásból végignézte a filmtörténetet - a film másodpercek alatt visszaalakul önmagává: egy korrekt, bájos, a némafilmes eszköztárat megidéző illetve arra reflektáló romantikus melodrámává. A semmi extra-utánérzés annyira erős - hogy erre nem is fecsérelnék több szót - az estét tekintve pedig csak annyit előljáróban, hogy valahol a lelkem legmélyén jobban örülnék annak, ha nem egy bájos és korrekt, de ezerszer elsütött poénokkal operáló, hanem egy valóban gondolkodásra késztető mozidarab nyerné a szobrocskát. (Ím, a naivitás diszkrét bája.) A némafilmes zenéjét pedig egyenesen büntetni kellene - ennyire még nem üldözött semmi a dobártyámon keresztül. Ha valaki valóban vicces önreflexiókat szeretne látni a filmre vonatkozólag, az pedig menjen vissza az ártatlanság korába, a néma-hangos váltáshoz vagy éppen a tv és a mozi harcához - az én favoritom: Will Success Spoil Rock Hunter? http://www.imdb.com/title/tt0051196/