Kedvenc kispados direktorom, Walter Hill ismét alkotott. 1996-os A testőr-újragondolását (amely japán chambara-gyöngyszem az 1929-es Hammett-könyv, a Véres aratás keleti repríze) a bemutatója idején ízekre szedték, kultfilmhez méltón bukott is, mint az állat, de ez semmit nem jelent, szerény véleményem szerint a Last Man Standing állva hagyja azt, aki leül elé, még, ha természetesen nem is tökéletes.
Egészében. Merthogy két vitathatatlan pontja, ami az egész játékidőt átitatja, nagyon is van. Vizuálisan bivalyerős és kitűnően sikerült összeválogatni a Szesztilalom idején simliskedő gengszterfigurákat. Az operatőr, Lloyd Ahern munkája egyszerűen szenzációs: baromi jól bánik a nagytotálokkal, a sivatgi városka barnás szűrők révén elevenedik meg, emiatt tényleg a néző fogai között csikorog a homok, és posztmodern stílusimitáció lévén kapunk itt Leone esztétikájából, van John Ford Shot (nem is egy), még Kurosawa vipe technique-jét is lenyúlják a "bolti tolvajok" - ha már ugye a Yojimbo szerepel ihletforrásként az elejefőcímen. A gyönyörű képek közül nekem két favoritom van. Az egyik kb. 20 másodperces, és azt látjuk rajta, amint John Smith, a sztori magányos farkasa az erkélyen üldögél: alakja befogja a kép bal oldalát, a jobb oldalát pedig a gengszterek old timerei uralják. A másik még ütősebb. Lemészárolják benne Strozziékat, amit a megkapó barna színezésen túl lángnyelvek és áttűnések színesítenek. Isteni. Bruce Willist nem tartom valami nagy színésznek, gyakran csak ugyanazt a pofát erőlteti, de basszus, ide ez most pont kellett: akkora karizmát ad a figurájának, mint annak a rendje. Tényleg elhiszem neki, hogy hiába külsős, jól keveri a paklit, és belülről is, kívülről is le tud szedni egy-egy nyomorultat, ahogy az illik. Christopher Walken fojtott hangú, pszichopata bérgyilkosa ugyanilyen kiváló. Az utolsó emberig nem váltja meg a világot, a végső párbaj elég suta lett, Sanjuro/ A Névtelen Férfi újabb alakmása most sem ússza meg rommá verés nélkül, ezután kicsit le is ül a mozi, de ami előtte van, pl. marcona, kemény Bruce Dern (mint a seriff), keménynek tűnő, de valójában gyenge Alexandra Powers (mint kitartott), durva vonású olasz és ír gengszterek, szilaj hangulatvilág, dörgő Tommy puskák és .45-ösök, hát, azért megéri végigülni a mozit. És amikor az elején John Smih - tehát Willis karaktere - berobog a városba, látjuk, hogy ő egy igazi, különleges képessű loner, egyszersmind westernhős, aki majd jól seggberúgja a vasalt öltönyű szeszcsempészeket, akkor érezzük, hogy, na, ilyen az, amikor a jóféle eklektika jegyében frigyre lép a western-motívumkészlet a gengszterfilmek tradíciótárával.